Az első évek tapasztalatai engem sok tekintetben megleptek - és megváltoztattak.

• Rengeteg zöldséged lesz, de lesznek Olyanok is, amelyek miatt éveken keresztül bosszankodni fogsz, míg rájössz a trükkjeikre.
• Lesz izomlázad, de nem lesz akkora a terhelés, mint amekkora egy jó squash-meccsnél.
• Nem lesz ingyen házi termény, de olcsóbban futsz hozzá, mint ha a biopiacon vásárolnál.
• Jobb zöldségeket fogyasztasz, mint amit a zöldségesnél meg tudsz venni.
  A monoton munkák. a gazolás és az öntözés felérnek majd egy jógaórával, ami a meditációt és a hétköznapi terhek letevését jelenti.
• Fel kell készíteni a fagyasztót és az aszalót. Kevés lesz bennük a hely.
• Télen kezdődik a kertészeti év, nem nyáron.
• Júniusra célszerű tervezni a hosszabb családi nyaralásokat.
• Elfeledett biológiai ismeretek törnek majd fel a tudatalattidból.
• Kiránduláskor azzal fogod idegesíteni az embereket, hogy különböző növényeket nevezel meg, és aztán megeszed őket.
• Virágot fogsz enni.
• Többször kerül saláta az asztalra, mint krumplipüré.
• Azok a családtagok, akik eddig kiköpték a zöldséget, most kérnek maid repetát.
• Irdatlan sok helyet foglalnak el a cserepek.
• Rá fogsz csodálkozni, hogy mekkora munkát végzett az emberiség a vadnövények háziasításával.
• Meg fogsz döbbenni azon. hogy az élelmiszernövényeink mekkora része származik Amerikából és milyen kevés az őshonos.

• Soha nem gondolnád, hogy sonkaízű is lehet a kerti paradicsom. Az ok, hogy tele van glutamátokkal.
• Szeretni és ápolni fogod a gazokat.
• Ahogy a kezedet használni kezded, m
  eg fog inasodni. ügyesebb is lesz.
• Soha többé nem dobsz ki könnyű szívvel zöldséget, még a boltit sem.
• Megszereted a borsóhajat és, a karalábé levelet és a zöldparadicsomot.
• Vegyes érzésekkel konstatálod, hogy jövőre több borsót kell vetned, mert idén a fagyasztóba mér nem jutott.
• Megdöbbensz, milyen végtelen sok időn keresztül kell hüvelyezni a zöldborsót egyetlen leveshez.
• Megszereted a minestronét és a rizottót, az Olasz konyha tökéletes maradékhasznosítóit.
• A kutyát meg kelt tanítanod, hogy ne segítsen ásni, és hogy az »ágyás” szóban az „ágy” az nem neki szót.
• Barkácsolni fogsz, és elkéred a szomszéd ház felújítása sorén lecserélt öreg ablakokat.
• Megtanulsz profin súlyt emelni, combizomból.
• Bébirépát ropogtatsz, és épp csak lesöpröd róla a földet, meg sem mosod.

Neki lehet kezdeni egyáltalán a kertészkedésnek úgy, hogy semmit sem tudunk róla? Hogyne. Sőt, tulajdonképpen, lássuk be, először nagyjából mindenkivel ez a helyzet.

Magyarországon három emberből kettő városban él. Földet legfeljebb akkor látunk, amikor kirázzuk a cipőnkből vagy lemossuk az autóról kirándulás után. Már nincs meg az a szinte ösztönös bölcsességünk a növényekkel kapcsolatban, hisz legtöbbször csak cserépbe vagy lakásba zárt, nem teljesen normálisan viselkedő élővilággal találkozunk. A rovarokat válogatás nélkül, sikítva irtjuk. A virágokat nem merjük nagyon szaglászni, mert vegyszeresek lehetnek. A vadnövényektől félünk, mert fogalmunk sincs, mi mérgező, mi nem.

Egyszóval finnyás városi nép lettünk. Miközben legtöbbünk nagy- és dédszülei még minden bizonnyal a maguk termelte zöldséget és gyümölcsöt ették télen-nyáron, s a közértből csak cukrot, lisztet és fűszereket vettek. Minden más megvolt otthon.

Aztán jött a mezőgazdaság rettentően racionálisnak, haladónak tűnő iparosítása: a méretgazdaságosság, a hozam, a gépesítés, a vertikális integráció, a szétaprózott birtokszerkezet felszámolása. Ebben a rendszerváltás sem hozott sok változást, csak rákerült a listára a kárpótlási jegy is. A vidéken megmaradt háztájikat pedig egyre többen felszámolták, amkor a kockás papír fekete-fehéren megmondta: a Tescóban megvett kínai uborka olcsóbb és nem kell vele hétvégenként vesződni, lehet helyette tévézni.

Pedig az élelmiszertermelés egy család közös, örömmel teli tevékenysége lehet, ami remek alkalom arra, hogy rengeteg olyan dolog történjen velünk, amiért még fizetni is szoktunk: friss levegőn leszünk, lebarnulunk, mozgunk, a gyerekek játszóházban érzik magukat — és mindennek a végén még fantasztikus biozöldségeink is lesznek. És nem, nem fog rámenni egész életünk, nem kell minden hajnalban ötkor felkelni locsolni.

Úgyhogy, ha véletlenül azzal riogatnád magad, hogy felsorolod az eddig általad meggyilkolt bolti bazsalikomokat név és dátum szerint, vagy a klaviatúrán edződött fehér kezedet vizionálod szálkákkal teleszurkálva, netén a kiszáradt kaktuszod ébreszt kételyeket azzal kapcsolatban, hogy alkalmas vagy-e bárminek az életben tartására, hagyd abba.

Bárki tud zöldséget termeszteni, te is.

A kertészkedés fortélyait elsajátítani is pont olyan, mint megtanulni főzni: az első mozzarella-paradicsom capresét az ember még receptből készíti, aztán, miután elég dolgot odaégetett, kiszárított, túlfőzött és nyersen hagyott már, megtanul pár receptet jól csinálni, s amikor már van elég tapasztalata, képes lesz új módszerekkel, kreatív megoldásokkal, spontán rögtönzésekkel is sikeresen próbálkozni Ne féljünk a kertben sem a kudarcoktól. A kudarcok jók. A hibákból tanulja meg az ember, hogy mit NE csináljon. Így végső soron a kudarcokkal kikövezett úton jutunk el Óz csodaországába: a buja és csodálatosan finom veteményesbe.

Szóval azért tudom, hogy nulláról is el lehet kezdeni a kertészkedést, mert én is igy csináltam. Belvárosi lány voltam, kertem se volt, ablakos fűszernövény is alig. De mindig szerettem főzni, és amikor egyre több helyen olvastam, hogy a boltban kapható zöldségeknél tápanyag és íz tekintetében van azért jobb, kíváncsi lettem. Első évben beszórtam pár sárgarépamagot édesanyám társasházának a kertjébe. Ez olyan jól sikerült, hogy második évben már több ambícióm volt: körbejártam a lakókat, hogy mindenkivel megbeszéljem, én akkor itt kiskerteznék egyet. Mindenki Örült, bár kicsit hátrahőköltek, amikor virág helyett hagymát, bukszus helyett paradicsomot telepítettem, és a pergolára bab futott fel, nem hajnalka.

Való egy veteményes egyáltalán egy városi kertbe? — kérdezgették szomszédok, akik nem nagyon értették, miért akarom saját magamnak megtermelni az élelmiszert, amikor ott van a boltban. Akár tévézhetnék is a fárasztó és izzadságos munka helyett.

Szerintem a veteményes kimondottan való a városi kertbe, ugyanis élelmiszernövényekből ugyanúgy lehet kvázi díszkertet csinálni, mint a mérgezőkből. Még a Főkert is rengeteg díszkáposztát, árvácskát, fűszernövényt használ, ha az ember jobban megnézi a parkokat.

Abban az évben már nem vettem holtban zöldséget (igaz, nem is főztem minden nap). A kertem elég volt ahhoz, hogy menthetetlenül beleszeressek a veteményesbe, és egész télen alig vártam, hogy jöjjön már a tavasz. Az időt internetes kertészfórumok böngészgetésével, könyvek olvasásával, kertészsorozatok nézésével töltöttem.

Pár évvel később. ma már ezzel is foglalkozom. Az alapok - és a módszereim — nem mezőgazdaságiak, hanem az egyszerű otthoni hobbikertészkedésből és az internet bölcsességéből nőttek ki. Ezért biztosan van pár dolog, amin a háztájiban kertészkedő nagyszüleim megütköznének. Például nem ások, nem kapálok. Nem mindig irtom ki a gazt. Nem műtrágyázok. De a furcsaságok majdnem mind bizonyított módszerek, a zömüket nem én találtam ki — és működnek! Majd te is meglátod!

A váratlanul édes paradicsom, a ropogós saláta és a kertben lopva a számba tömött zöldborsó íze. Ez volt az a három dolog, ami miatt örökre és menthetetlenül beleszerettem a veteményezésbe.

A frissen szedett paradicsom illata szinte fojtogatóan erős és olyan zamatos volt, hogy gyümölcsként nassolgattam, nem törődve az államon csorgó paradicsomlével. A salátát egész tavasszal büszkén szedtem. A zöldborsót pedig, nos, a kertfriss zöldborsót nem kell bemutatni annak, aki kóstolt már ilyet. Aki meg még nem, annak úgysem tudom elmondani, micsoda ízorgia. Nincsenek rá szavak.

Hát ezt tudja majd az első konyhakerted.

Olyan ízeket varázsol majd az asztalodra, amelyeket még egy nagyon jó étteremben is nehezen kapsz meg.

Olyan százszázalékos biztonságot ad majd a vegyszerekkel szemben, amelyet az ország összes, szúrópróbaszerűen ellenőrző élelmiszer-biztonsági ellenőre sem ígérhet.

Tutira nem lesz semmilyen méreg az ételben, mert nem teszel bele. Ami viszont biztosan lesz benne, az a mikrotápanyagok és vitaminok özöne. Hisz gazdag és friss talajon termesztjük majd, nem évtizedek óta műtrágyával kilúgozott, fáradt, erőtlen földben, ahol már a giliszta sem jár.

Saját magadat és családodat elláthatod izgalmas kerti finomságokkal akár egész évre, és akár télen is szüretelhetsz.

Mi kell ehhez a tősgyökeres városinak, aki még a fűszernövényeit is nehezen tudja életben tartani? Meglepően kevés dolog! Néhány négyzetméter a családi ház kertjében vagy egy jó parcella a közösségi kertben. Néhány éttermi vacsora ára a költségekre. Heti néhány óra. És persze némi kíváncsiság, hogy felnőttként is újat tanulj.

Cserébe nagy élményekben lesz részed.

Újra felveszed a kapcsolatot a természettel, amit bebörtönöztünk az aszfalt és a térkő közé. Kicsit visszakapod a függetlenségedet is, leválhatsz az ipari mezőgazdaságról és annak marketinggépezetéről. És valamilyen átvitt értelemben talán még az őseink felé is teszünk egy gesztust: megértjük majd, miért mentek az emberek háborúba egy darabka földért, csak azért, mert már generációk óta a család tulajdonát képezte.

Mire véget ér az év, már nem is fogod érteni, hogyan élhettél eddig konyhakert nélkül!